BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Összeállt a XXXIV. OTDK műegyetemi rendezésű szekcióinak szervezői csapata, amelynek tagjai maguk is szereztek hallgatóként tudományos diákköri tapasztalatot.

Elindult a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) videó blogja, amelyben a legfrissebb hírekről és információkról tájékoztatják a résztvevőket a szervezők. Az új megjelenési felületen Józsa János, a BME rektora, a Műszaki Tudományi, valamint a Kémiai és Vegyipari Szekciók ügyvezetője is bejelentkezett, hogy megossza a rendezvényhez kapcsolódó korábbi személyes élményeit, egyúttal felhívta a figyelmet a hallgatók kutatási tevékenységének fontosságára, továbbá a versenynek a fiatalok tudományos szemléletére, jövőképére és a diploma megszerzése utáni karrierlehetőségekre gyakorolt hatására.

„Mindent megteszek azért, hogy hallgatóink a képességeikhez mérten a lehető legjobb eredményt érjék el, amikor kortársaik között megmérettetik magukat egy tudományos szakmai versenyen” – fogalmazott Hórvölgyi Zoltán, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) tudományos és nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese, az OTDK Kémiai és Vegyipari Szekciójának ügyvezető társelnöke, Mestertanár Aranyérmes oktató, akinek már két diákja is elnyerte a Pro Scientia Aranyérmet. Tanárként fontos küldetésének tartja a tehetség felismerését és megtartását. „A TDK-zó fiatal és témavezetője közötti bizalom alapvető fontosságú, főleg az ismeretátadás hatékonyságának biztosításához. Egy ilyen kapcsolatban a tanár vállalja, hogy a maximumot hozza ki pártfogoltjából: elősegíti tudásának bővülését és sikerélményhez juttatja, míg a felkészítőjében bízó diák elfogadja és kitart mentora instrukciói mellett” – vallotta a professzor, aki az OTDK szervezésének finisében úgy látja, munkatársaival széles körű csapatmunkára képesek azért, hogy küldetésükkel célt érjenek. Hozzátette: „egy ilyen nagyszabású rendezvény a szakmán kívüli kollégák közötti párbeszédre is alkalmat nyújt”.

„Egy hallgatónak akkor érdemes tudományos tevékenységbe fognia, ha igazán érdeklődik az adott szakterület és a kutatómunka jellege iránt” – fogalmazta meg a fiataloknak szánt üzenetét Hegedűs László, a VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék egyetemi docense, a Kémiai és Vegyipari Szekció szervezőbizottságának elnöke. Az ifjaknak azt tanácsolja, hogy legyen jó kudarctűrő képességük és ne szegje kedvüket az esetleges sikertelen kísérlet. Úgy vélte, hogy a tudományos munka során elsajátított tudás és készségek jól alkalmazhatók a későbbiekben, például a szakdolgozat, diplomamunka elkészítésekor, emellett elősegítik a doktori tanulmányok megkezdését, a PhD-fokozat megszerzését. Kijelentette: „egy nagyszerű csapat tagjaként, összehangolt feladatmegosztás mellett, először veszek részt ilyen jelentős szakmai program rendezésében. A verseny rendszerét és a szervezési logikát alaposan átgondolva igyekszünk felkészülni még a legváratlanabb eseményekre is. Sok türelmet, figyelmet igényel ez a megbízatás, és ezen az erényeket jövőbeli munkáim során is hasznosítani tudom majd”.

Kiss Rita, a Gépészmérnöki Kar (GPK) Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika (MOGI) Tanszék egyetemi tanára, a Biomechanikai Kooperációs Kutatóközpont igazgatója, a Műszaki Tudományi Szekció ügyvezető társelnöke megosztotta: egykori oktatója, Balázs György, a kar professor emeritusa biztatására még felsőoktatási tanulmányai kezdetén kóstolt bele a kutatásba, első tudományos diákköri pályamunkáját másodévesen nyújtotta be, ezt követően minden évben indult a házi fordulón, és eredményeinek köszönhetően két OTDK-n is képviselhette a Műegyetemet. 1991-ben Pro Scientia Aranyéremmel tüntették ki, később alapító tagja volt a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának. Szívesen dolgozik együtt hallgatókkal, a tehetséges diákokat biztatja, hogy hozzá hasonlóan minél korábban kezdjenek tudományos munkába. „A konferencia már egy ünnepi végkifejlet, amelyet több hónapig tartó közös munka, hallgatót és oktatót egyaránt próbára tevő időszak előz meg” – jegyezte meg Kiss Rita, hozzátéve, „egy mentornak olyan edzőnek kell lennie, aki mindenkiben felismeri az egyéniséget és ösztönzőleg hat rájuk”. „Tanárként a legfontosabb feladatunk, hogy tanítványainkból csapatot alkossunk. A TDK-konferenciák vagy egyéb tudományos rendezvények kiváló alkalmak arra, hogy megismerkedjünk, a PhD-kutatások előtt egymásra hangolódjunk. Nagyon fontos a hallgatóhoz közel álló téma és témavezető megtalálása, akitől a legkeményebb ’edzési’ módszer is elfogadható, még az is, hogy a TDK-dolgozatot tizenötödszörre kell kijavítani, az OTDK-előadást ismét el kell mondani.” Bízik benne, hogy az OTDK két szekciójának lebonyolítójaként a műegyetemi szervezők sikeresen teljesítik a közös kihívást: „a márciusi OTDK-t nemcsak egy többtagú szervezőbizottság rendezi, hanem az egyetem egésze, valamennyi polgára hozzáteszi saját részét a siker érdekében”.

„Alapos és hosszan tartó kutatást igazán csak személyes elköteleződéssel érdemes végezni” – állítja Vukoszávlyev Zorán, az Építészmérnöki Kar (ÉPK) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék egyetemi docense, a Műszaki Tudományi Szekció egyik ügyvezető titkára. A szakember másodéves hallgatóként fogott önálló kutatói munkába, több kari konferencián vett részt, majd OTDK első helyezést ért el és Pro Scientia Aranyéremmel tüntették ki. TDK-zó diákjait is arra biztatja, hogy találják meg azt a tématerületet, amelyről úgy gondolják, kiemelkedőt nyújthatnak benne. „A kutatás nehézségeinek megélésében megtartó erőt jelenthet, a munka szépségében pedig még relevánsabban ható örömöt okoz az elkötelezettség. A TDK így akár a doktori kutatás előszobája is lehet” – hangsúlyozta a műegyetemi OTDK szervezője, akinek tanítványai időről időre számos TDK-ra szánt témajavaslattal keresik fel, ám úgy véli, csak több beszélgetés után körvonalazódik, hogy egy-egy felvetés megérett a tudományos kutatásra. „A célok meghatározása kiemelten fontos, amelyben döntő a témavezető személye, mert tőle remél elméleti, gyakorlati és lelki segítséget a hallgató” – hívta fel a figyelmet a műegyetemi oktató, hozzáfűzve: konzulensként is sok élményt és inspirációt szerez diákjaitól, akik közül egy TDK-zója Pro Arte, ketten pedig Pro Scientia Aranyérmet szereztek, őt pedig – eredményes témavezetéseire is tekintettel – Mestertanár Aranyéremmel tüntették ki. Úgy gondolja, az OTDK-s tapasztalat a diploma megszerzése után mind a kutatói pályán, mind az ipari munka világában jelentős előnnyel kecsegtet. Elmondta: „a műegyetemi OTDK szervezése egy hatalmas kooperáció, különböző szakterületek kollégáinak együttműködése egy közös, nemes célért. A szervezők motivációja a sűrűsödő feladatok között egymás energiáit is tovább serkentik, remélhetőleg ezek az energiák a konferencia résztvevői számára is érzékelhetők lesznek”.

Takács Bence, az Építőmérnöki Kar (ÉMK) Általános és Felsőgeodézia Tanszék egyetemi docense, a Műszaki Tudományi Szekció ügyvezető titkára hallgatóként is TDK-zott, ma pedig már a kutatás iránt érdeklődő diákok mentora. „Évről évre többet fejlődnek a tanítványaim, és ez számomra sokkal nagyobb siker az elért helyezésnél” – hangsúlyozta az ÉMK tanára, aki már szerzett tapasztalatot OTDK szervezésében: 2013-ban a műegyetemi rendezésű Fizika, Földtudományok és Matematika Szekció (FiFöMa) Földtudományok alszekciójának koordinátoraként dolgozott. „Nagy élmény volt számomra, hogy részt vehettem az esemény megvalósításában, amely a szakmai tapasztalatok mellett barátságokat is hozott az életembe. Most egy újabb lehetőséget kaptunk, hogy bővítsük munkakapcsolatainkat, emeljük a Műegyetem presztízsét és segítsük még több fiatal tehetség sikeres szereplését” – fogalmazta meg a nemes célt az oktató.

TZS-GI
Fotó: Philip János