BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Nyomtatás

18 műegyetemi kutató, ezen belül 7 VBK-s kutató a világ legjobbjai között

2020. február 10. hétfő

Minden eddiginél nagyobb, a publikációikra kapott hivatkozásokon alapuló mutatók szerinti rangsort tettek közzé a Stanford University, a SciTech Strategies és az Elsevier munkatársai.

  

A magyarországi felsőoktatási intézmények közül a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adja a legtöbb kutatót, akik a százezres listára felkerültek. A Magyar Tudomány legfrissebb számában közölt nemzetközi összeállítás szerint a 150 – hazai kutatóhellyel rendelkező – szakember közül 62 az MTA kutatója, 18 a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 17-17 az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Semmelweis Egyetem munkatársa, 16 a Szegedi, 9 a Pécsi Tudományegyetemen, 7 a Debreceni, 1 a Miskolci, 1 a Pannon, 1 a Szent István Egyetemen és egy az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik.

  

A Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar kutatói közül 7-en kerültek fel a nemzetközi listára, melyhez tisztelettel gratulálunk:

  • Pukánszky Béla

  • Nyulászi László

  • Csonka Gábor

  • Hargittai Magdolna

  • Hargittai István

  • Keglevich György

  • Varga József (in memoriam)

   

A listán szereplő néhány ország és kutatóinak száma:

Magyarország: 150
Csehország: 153
Szlovákia: 22
Lengyelország: 244
Románia: 31
Ukrajna: 17
Oroszország: 241
Ausztria: 532
Szerbia: 9
Bulgária: 25
Svédország: 1659
Svájc: 1695
Dánia: 998
Norvégia: 441
Finnország: 620
Törökország: 163
Izrael: 1009
Új-Zéland: 387

  

A listán szereplő néhány neves külföldi egyetem:

Harvard University: 2011
Stanford University: 996
MIT: 518
ETH Zürich: 505
Universität Wien: 210

  

Az adatgyűjtéshez a Scopus adatbázist használták a készítők. A cikk szabadon letölthető mellékletei valójában három, némileg különböző ranglistát tartalmaznak. Az első az 1960 után publikált cikkekre huszonkét év alatt (1996. január 1. és 2017.december 31. között) kapott idézetek, illetve az ezekből származtatott mutatók figyelembevételével állít fel sorrendet. Az összesített rangsorhoz hat mutatót használtak: az összhivatkozást, a Hirsch-indexet, a társszerzőséggel módosított Schreiber-indexet, az egyszerzős, az egy-, illetve elsőszerzős és az egy-, illetve első vagy utolsó szerzős cikkekre kapott hivatkozások számát. A tanulmányban huszonkét tudományterületet, és ezeket tovább osztva 176 alterületet használtak a kutatók kategorizálására. Az egyes kategóriák jellemző eloszlásait önhivatkozásokkal és azok nélkül is megadják.

  

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hivatkozásokon alapuló értékelést torzíthatják az önhivatkozások, és az egymást nagy tömegben hivatkozó hálózatok (citation farms) is. Ugyancsak érdemesnek tartják a hivatkozások száma és a hivatkozó cikkek számának arányát vizsgálni. Túl magas arány hivatkozási hálózatok működésére utalhat.

  

A második rangsor annyiban különbözik az elsőtől, hogy ugyanazokra a cikkekre az egy év alatt (az 1997-es évben) kapott hivatkozásokat veszi csak figyelembe. A harmadikban pedig annyi az eltérés az elsőtől, hogy már a 2018-as hivatkozásokat is tartalmazza.

 

Az összeállítást készítők 6 880 389 kutatót találtak, aki legalább öt cikket publikált az adatbázis alapján. Táblázatokban megadják, hogy az egyes tudományterületeken milyen mutatók tartoznak a 25, 50 és 90, illetve a 95 és 99 százalékos teljesítményhez. A százezres rangsorban a kutatók a 2017-es munkahelyükkel szerepelnek, és a munkahely szerint sorolták az országokhoz őket.

 

Forrás:
Gimes Júlia/Magyar Tudomány 181 (2020) 2 Kitekintés

Aktuális híreink