BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Dr. Kalaus György, a kémia tudomány doktora, Professor Emeritus 1939-ben született Budapesten. Alkaloidkémiai kutatásait 1962-ben - még hallgatóként – kezdte meg. Komoly tudósjelöltek és tudósok sorába állt be olyan időben, amikor a műszeres háttér még nagyon kezdetleges volt.

 

Egyetemi tanulmányainak befejezése után a BME Szerves Kémia Tanszékén oktatói státusba került. Kezdetben nappali tagozatos hallgatók tantermi és laboratóriumi gyakorlatait vezette, majd 1972-től esti tagozatos hallgatók részére előadásokat tartott Szerves kémia tárgyból. Közben 1968-ban műszaki doktori címet szerzett. 1994-től a Szerves kémia laboratóriumi gyakorlat II. című tárgy főkollégium vezetője és előadja a Heterociklusos vegyületek kémiája c. tárgyat. Részt vesz a doktoráns képzésben is.

 

Kutatási tevékenysége kezdetben az izokinolinvázas alkaloidok és analogonjaik szintézisére terjedt ki, majd érdeklődése az indolvázas alkaloidok felé fordult. Tagja a vinkamin és az apovinkaminsav-etilészter, valamint a vinkamon ipari szintézisét a Richter Rt. kutatóival és fejlesztőivel kidolgozó kollektívának. Kutatási területéhez tartozott az aszpidoszpermán- és a pszeudoaszpidoszpermán-vázas alkaloidok szintéziseinek kidolgozása. Megvalósította a természetes forrásból izolált ibofillidin alkaloid totálszintézisét is. A gyártástechnológiák korszerűsítése során munkatársaival megoldotta a vanillin guajakolból kiinduló szintézisét, valamint több gyógyszerkészítmény hatóanyagainak, illetve a szintézisek kulcsvegyületeinek a napjaink igényeinek megfelelő előállítását.

 

Szakmai munkájának eredményeit kiemelkedően nagyszámú, több mint 100 közlemény és több mint 110 szakmai előadás mutatja be. Szabadalmainak száma 101, közülük 76 több országban is bejelentésre került, hat könyvrészlet társszerzője. Számos neves szakmai szervezetnek (a Szerves és Biomolekuláris Kémiai Tudományos Bizottságnak, a Magyar Kémikusok Egyesülete Intézőbizottságának, a Magyar Mérnöki Kamara Vegyészmérnöki Tagozatának, a Minőségbiztosítási Kollégiumnak) volt tagja, illetve töltött be különböző tisztségeket. Dolgozott az MTA Alkaloid- és Flavanoidkémiai Munkabizottság és az Alkaloidkémiai Munkabizottság elnökeként, illetve elnökségi tag volt az MKE Szerves és Gyógyszerkémiai Szakosztályában.

 

Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Megkapta a BME Nívódíját (1971), a Kiváló Feltaláló arany fokozatát (1984), a BME TDK Emlékplakettjét (1990), a Kar Kiválója Oktatója címet (1992), Iskolateremtő Mestertanár kitüntetést, a Fáy András Díjat (1997), az OTKA Ipolyi Arnold Tudományfejlesztési Díját (2000), a Görög Jenő és Zemplén Géza Díjat (2001), a Preisich Miklós Díjat (2002). 2004-ben Apáczai Csere János Díjban részesült, majd 2007-ben Mestertanár kitüntetéssel és a Fabinyi Rudolf Emlékéremmel, Akadémiai Szabadalmi Nívódíjjal (2008), a XXX. OTDK Jubileumi Emlékérmével (2011), valamint 2012-ben a Péceli Béla Emlékéremmel tüntették ki, és elnyerte a Pro Progressio Alapítvány TDK oktatói ösztöndíját. 2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is megkapta. 2013-ban vette át az aranydiplomáját, amit a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar az 50 éve végzett mérnököknek adományoz.

 

Számos szakdolgozat és diplomamunka témavezetője volt, tanítványai közül huszonegyen doktori, öten kandidátusi fokozatot szereztek. Oktatóként szigorú, de ugyanakkor hallgatóbarát, a szakmai követelményeket mindig magasan tartó, az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati, kísérletező munkában is maximumot követelő kollégaként ismerték őt. Az alkaloidkémia nemzetközi hírű szaktekintélyeként mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy kutatómunkájának eredményei a gyakorlatban is hasznosítható megoldásokat adjanak, elsősorban a hazai gyógyszeripar számára.

 

Évtizedeken keresztül rendkívül nagy odaadással tevékenykedett a kari Tudományos Diákköri Mozgalomban és a szakmához kapcsolódó országos TDK mozgalomban is. Karunk örökös TDK elnökeként még betegsége idején is figyelemmel kísérte a kari TDK Konferencia szervezését. Szervezőmunkája mellett a diákok felkészítésében, témavezetésében is példamutató munkásságot fejtett ki, egyetemi hallgatók tucatjait vezette be az igényes laboratóriumi kutatómunka rejtelmeibe, és diákok generációi lehetnek büszkék arra, hogy szakdolgozatukat, diplomamunkájukat, kandidátusi vagy PhD értekezésüket Kalaus professzor úr témavezetésével készíthették.

 

A Műegyetem és a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dolgozói 2014. november 20.-án búcsúztak el egyik tiszteletreméltó kollégájuktól. A temetésen Dr. Faigl Ferenc dékán és Dr. Keglevich György tanszékvezető mondott beszédet. Mindketten kiemelték, hogy a Szerves Kémia és Technológia Tanszék professzor emerituszaként oktató és kutatómunkájának szentelte életét és a betegsége elhatalmasodásáig nyugdíjasként is rendkívül aktív és kiváló oktatója volt karunknak.

 

A jövőben legjobb emlékezetünkben megőrizzük  Kalaus Professzor Úr emlékét. Méltó helye van Karunk nagyjai, egykori legtiszteletreméltóbb tanárai között.

 

A cikk megírásához felhasznált források:

Kalaus György aranydiplomához benyújtott önéletrajza

MTA köztestületi tagok bemutatása

Dr. Faigl Ferenc dékán és Dr. Keglevich György tanszékvezető 2014. november 20.-án elhangzott búcsúbeszéde

 

Fotó: mta.hu