© 2024 BME VBK
Proszt János
(1892-1968)
Proszt János egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Még hallgatóként egyetemi gyakornok lett Buchböck professzor mellett, az Egyetem III. számú Kémiai Intézetében. Nála készítette el doktori disszertációját is 1913-ban. A világháború megszakította tudományos karrierjét, annak négy évét a fronton szolgálta végig.
1919-ben kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem II. számú Kémiai Intézetébe tanársegédnek. 1924-ben megválasztották a Soproni Bányász és Erdőmérnöki Főiskola Vegytani Tanszékének vezetőjévé. Sopronban ő szervezi meg a kémiai oktatást, közben kutatómunkáját is folytatva publikál. Ezekben az években Írja meg Erdey-Grúz Tiborral együtt a „Fizikai kémiai praktikum” című könyvét, mely számos kiadást ért meg, vegyészgenerációk használták.
1948-ban kinevezték a Budapesti Műszaki Egyetemre. Legértékesebb munkája a Lengyel Béla és Szarvas Pál professzorokkal közösen Írt „Általános és szervetlen kémia” című tankönyve, melybe sikerrel építette be a legújabb tudományos eredményeket is. A szervetlen kémiai gyakorlati oktatás is teljesen újjáalakult. A minőségi kémiai elemzést bővítette: szervetlen kémiai preparátumok készítésével, majd alapvető fizikai-kémiai mérésekkel is. Így új szemléletet, valóban az általános és szervetlen kémiai szemléletet megalapozó gyakorlati tudást adott az elsőéves hallgatóknak.
Kutatói tevékenysége három nagy területet ölel fel. Szívéhez legközelebb talán mindvégig a már Buchböck professzor intézetében megkezdett elektrokémiai kutatások álltak. Ezen belül jelentős eredményeket ért el a polarográfia és a coulombmetria területén. Ezeket számos cikkben publikálta. Megírta „Polarográfia” című monográfiáját is. Nagy jelentőségűek elméleti jellegű elektrokémiai kutatásai is. Másik kutatási témaköre a szilíciumorganikus vegyületek elméleti vizsgálata, azok ipari előállítása és hasznosítása. Legjelentősebb eredményei ezen a területen születtek. Két munkatársával, Lipovetz Ivánnal és Nagy Józseffel együtt munkásságáért Kossuth-díjat kapott 1953-ban. Harmadik kutatási témája a folyadék-gőz állapot vizsgálata volt. Nemcsak kísérleti munkák készültek, hanem elvégezte munkatársaival a különböző fizikai tulajdonságok numerikus értékének korrelációs számítását is.
A Magyar Tudományos Akadémia dr. Proszt Jánost 1956-ban levelező tagjai közé választotta. 1962-ben tudományos és oktató munkásságáért a Munka Érdemrenddel tüntették ki.
1963-ban kapta meg aranydiplomáját. Ugyanebben az évben ment nyugdíjba. Ezt követően is bejárt és dolgozott a tanszéken, részt vett a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Kémikusok Egyesülete munkájában, valamint a Várpalotán létesült Magyar Kémiai Múzeum megalapításában is.