© 2024 BME VBK
Varga József
(1891-1956)
Varga József 1891-ben született Budapesten. Tanulmányait a Műegyetemen végezte. Tanulmányai után az egyetemen maradt,,először tanársegéd lett, majd később adjunktus. 1923-ban a kinevezték a Kémia Technológia Tanszék professzorává. 1930-32 között a Vegyészmérnöki Kar dékáni tisztét is ellátta.1939-től iparügyi államtitkár, 1939-1943-ig több kormányban is iparügyi, illetve kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt. Miniszterségének ideje alatt a magyar vegyipar jelentősen fejlődött. Miután kivált a kormányból, visszatért a Műegyetemre és itt folytatta oktató és tudományos munkásságát.Egyetemi állását fenntartva 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatójává is kinevezték ,és 1952-től a veszprémi Nehézvegyipari Egyetemen tanszékvezetői teendőket is ellátott.Mérnökgenerációk tanítómestere volt.Lebilincselő előadásainak nagy hatása nemcsak a vegyészmérnök-,hanem a gépész-,építő- és építészmérnök hallgatók képzésében is jelentős volt.
Munkásságát dicséri a metán klórozására és a metil klorid nyomás alatti elszappanosítására végzett eredményes kísérlete. A nyomás alatti kémiai reakciók lesz később fő kutatási területe. Mint professzor elsősorban a szén és szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a szénből hidrogénezéssel előállítható motor-hajtó anyagok felé fordult a figyelme, így a legjelentősebb kutatási eredményeit a műbenzinek és motorhajtó anyagok területén érte el. Megállapította a kén szerepének fontosságát a hidrogénezés folyamatában(Varga-effektus,1928).Ez a felismerés ma is fontos szerepet játszik a szulfidos formában működő hidrogénező katalizátorok alkalmazásánál,amelyeket különféle kőolaj termékek finomításánál kiterjedten használnak. Eljárása alapján 1935-ben Péten barnaszén-hidrogénező üzem indult meg. A II. világháború után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére dolgozta ki a nevéhez fűződő hidrokrakk- eljárást (Varga-eljárás).
A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben levelező-,majd 1946-ban rendes tagjává választotta. 1948 és 1956 között kétszer is Kossuth-díjjal tüntették ki.